Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10.rész

2015.04.07

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Azt hitted a megpróbáltatásaim az előző bejegyzésemben véget is értek? Haha, jó vicc volt.

Még mindig úgy éreztem, a szívem ki akar törni a bordáim fogságából.
Nem vagyok babonás, de ez a jóslat cucc maga volt a puszta őrület, és én nagyon hamar rákaptam az ízére.
Végül anya zökkentett ki a gondolatmenetemből:
- Roni, mutasd meg a házat “M”-nek, hagy beszélgessünk egy kicsit!
Alias: Húzz már innen kislányom, hát nem látod, hogy ez itt a pletykaközpont?
Gépies mozdulatokkal felálltam, majd elindultam felfelé a lépcsőn, “M” pedig utánam.
A szobámhoz érve kitártam az ajtót.
- Menj be nyugodtan. - mondtam halkan.
- Aszta! - kiáltott fel “M” ahogy belépett. - Ez a szoba király!
Visszafogottan kuncogni kezdtem. Nem gondoltam volna, hogy a piros falakat, és a tükrös szekrényeket ekkora durranásnak tarthatja egy olyan srác, mint “M”.
- Voltam már ebben a házban, de ezt a szobát sosem láttam. - bökte ki lazán.
- Te már voltál itt? - kérdeztem meghökkenve.
- Aha. Még anyuval.
A számat elhagyta egy gyors “És akkor én hol voltam?”, de különösképp nem firtattam a dolgot, pláne a mai napom után.
Leültünk a kanapéra, majd komoly képet vágva megköszörültem a torkom.
- Nos…ööö…izé… Nem haragszol “S”-re?
“M” felnevetett. - Jaj, dehogy!
- Örülök. - mondtam.
Kezdtem visszanyerni a lélekjelenlétem.
- Ez a srác rendesnek tűnik. Én megmondtam, hogy betartja a szavát. - jelentette ki “M”.
- “E” még Hitlerrel is haverkodna, ha adna neki chipset! - mondtam nevetve.
- Te most nyolcadikos vagy, ugye? - kérdezte.
- Igen. - feleltem.
“M” felállt, és a kezét nyújtotta felém.
- Akkor gondolom tudsz keringőzni.
- Ne-nem… - dadogtam. - Én még sohasem keringőztem.
Hát igen. A lassúzás még most sem az esetem. Igazság szerint a másik ok pedig, hogy egyik gyökérrel sem volt kedvem táncikálni.
“M” megragadta a kezem, és kirángatott a szobám teraszára, majd átvette az irányítást.
A telefonján elindította “Ellie Goulding Love me like you do „ című számát, és arra tanított táncolni.
- Most ez az aktuális kedvencem. - mondta.
- Szép szám.
Hirtelen a telefonom hangosan csörögni kezdett, és a csengőhangom teljesen összetörte a halk, lassú zene által teremtett világot. Mindketten összerezzentünk.
- Felveszem. - nevettem. - Haló?
Anya volt az. Lusta volt feljönni az emeltre szólni…jellemző. Azt mondta menjünk le, és elmegyünk a városba.
Később:
És így kerültünk mindnyájan,akik csak otthon voltunk, a városligetbe.
Sétáltunk, beszélgettünk, majd “S” hirtelen megállt.
- Mi a baj? - kérdezte anyu.
A nővérem eléggé félelmetes fejet vágott. - Egy perc és jövök. - mondta, majd indulatos léptekkel megindult egy csókolózó pár felé, és szétválasztotta őket.
- Te meg mégis mit képzelsz magadról? - üvöltötte a lány arcába. - A legjobb barátnőm vagy, és rámászol a pasimra? - pofozta meg.
- Most meg mit ütögetsz? - sipította a csaj. - Én biztos többet tudok neki megadni, mint te!
Jól ismertem “S”-t…ennyi éppen elég volt neki.
Egy szempillantás alatt ugrott neki az állítólagos barátnőjének.
Tépték, marták egymást, majd amikor az “ellenség” elkezdte kifelé tépkedni a nővérem hajszálait, “E” közbelépett.
Megfogta a csajt, akit Juditnak hívtak, és lenyomta a földre. Már éppen orrba vágta volna, amikor a lány felülkerekedett rajta, és újra a nővéremnek támadott.
Ekkor anyáék is odaértek.
- Engedd el, de azonnal! - szólt közbe “M”, amikor már mindkét lány arca szanaszét volt karmolva.
- Mégis ki vagy te? - pillantott fel Judit egy pillanatra, miközben a nővérem arcát püfölte. - Ó, várjunk csak… Te vagy az a kis …!
Inkább nem írom le, mit rejt a pontozott vonal. Még most is égnek áll a hajam!
Nekem sem kellett több, én is beszálltam.
- Na, ezzel a szóval elástad magad te kis kígyó! - fújtam rá, majd az blúzánál fogta földhöz vágtam.
Ütni kezdtem. Leszállt a köd, és már nem érdekelt semmi. Próbált menekülni, de nem tudott.
A jelenlegi pasija pedig képes volt nekem jönni. De ezek után sem kellet félnem. Hisz’ vannak barátaim. *mosolygós fejnek fenntartott hely*
“E” és “S” egyszerre ugrottak a csávesz hátára, amikor az ütésre emelte a kezét. “S” volt felül, a táskájával verte a fejét, “E” pedig középről a lábait rugdalta. A muksó mégis erősebb volt náluk, és úgy rázta le a két kis növésű teremtést , mint víziló a legyeket.
Hogy tudott a nővérem ekkora debellával összejönni?
Ezek után tényleg kezdtem egy kicsit parázni, de ismét megmentettek.
- Ha megütöd velem gyűlik meg a bajod! - szólt közbe “M“. Igaz, a hangja kicsit bizonytalan volt, de legbelül majd’ elolvadtam.
A debella felröhögött. Rohadt büdös volt a szája. Ekkorra már igen nagy tömeg kerekedett körénk.
- Miért, mit csinálsz? Azt ütök meg, akit csak akarok.
Azt hiszem, “M”- nél is eldurranhatott valami, mivel olyan erővel ütötte meg a csávót, hogy konkrétan megpördült a tengelye körül. Csak hogy lendítsek rajta egyet, középsőn rúgtam. Nevetséges volt, ahogy könnybe lábadt szemekkel dőlt hanyatt, vérző orral.
Az újdonsült barátnője is hasonlóan nézett ki, sőt még rosszabbul. Az arcából csöpögött a vér, a szája felvolt dagadva, pont úgy, mint a nővéremnek.
Győztünk, tehát büszkék voltunk…Valamint biztosak abban, hogy a rendőrségen kötünk ki.
Később. Otthon. A kanapén ülve.:
- Mégis mi a francot képzeltek magatokról? - üvöltött mindnyájunkkal anyu. - Roni, te 13 éves korod óta nem csináltál semmi ilyesmit!
Ó, azt te csak hiszed, gondoltam magamban.
- Te pedig “M”… még sohasem viselkedtél így, tehát nem 23 éves korodra kellene elkezdeni! - kiabált “M” anyukája is feldúltan. - Mi a fene történt veletek?
- Nyílván nem fogom hagyni, hogy összeverje az a malamut őket! - védekezett “M”.
Erre egyikük sem tudott mit mondani, inkább kimentek, hogy lehűtsék magukat.
Én, a nővérem, és “E” az arcunkat jegeltük, míg “M” a feldagadt kezét.
- Nagyon gáz? - kérdezte “S” miközben a feldagadt száját mutogatta.
- Kiköpött Geronazzo Mária, de nem vészes. - mondta “M”, mire a nappaliban mindenki szakadni kezdett a nevetéstől.
Csak egy ember nem értékelte az “M” által kitalált becenevet…
“S” és “E” elmentek hozni jeget, így ketten maradtunk.
- Köszönöm. - mondtam kis hallgatás után.
- Mit? - nézett rám kérdőn “M”.
- Tudod… hogy segítettél, amikor “S” behányt, vagy amikor “E”- vel gáz volt… és a mai verekedés… Köszönöm. - néztem rá hálásan.
- Ugyan, nem nagy ügy! - mosolygott.
- Dehogyisnem! - akadtam ki. - Csak egy rajongód vagyok, akinek kénytelen vagy keresni a társaságát, mert az anyja az anyukád legjobb barátnője!
Eltűnt a mosoly az arcáról. Komolyan nézett rám.
- Te komolyan azt hiszed, hogy csak azért keresem a társaságodat? - nézett a szemembe.
Halványan bólintottam.
- Tévedsz, butus. Én egyszerűen csak jófejnek tartalak. Rendes vagy, és jókat lehet veled hülyülni, de ha kell megkomolyodsz.
Örömömben könnybe lábadt a szemem, majd ezt látva magához ölelt.
Nos, drága naplószerű jegyzettömb! Még a Pesten Hallotam-ban is írtak rólunk…! Fogalmam sincs ezt hogy fogom kimagyarázni.
Egyébként… hülye jóslat, ide vagy oda… a jövő nem lehet olyan gáz ilyen bajtársakkal az oldalamon!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.