Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13.rész

2015.04.07

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Mindezek után rengeteget ittunk. “S”-nek és nekem szinte a főcímdalunkká vált a Pálinka dal, amit a játszótéren, a hintában üvöltöttünk, a többiek persze videóztak.
Én állva, lábbal hajtottam magam, amíg a nővérem szinte fekve kornyikált, és le mertem volna fogadni, hogy kettőt lát mindenből.
- Pálinka szerelmem légy az enyééém! - ordítottuk kórusban.
“M” tapsolt néhányat, hogy lecsillapítsa a viháncolásunkat.
- Figyelem, hoztam inni! - azzal előrántott pár Topjoy-os üveget.
Mindenhol csalódott arcokat láttam magunk körül.
- Jól van már… hoztam whisky-t is! - vigyorodott el, majd dobott nekem egy üveget.
- Úúúú! - kiáltottam fel. - Ez az a lötty aminek a kupakjában üzi van! Nyissátok ki, hagy nézzem! - mondtam felpörögve.
“M” felnyitotta, eldobta a kupakot és meghúzta az üveg tartalmát.
- Hé! - kaptam fel a földről. - Még el sem olvastad!
“M” kikapta a kezemből és felolvasta. - “Valami váratlan fog történni.”
Vállat vont. Különösebben nem érdekelte, úgyhogy visszaadta nekem, és “K”-hoz sétált.
- Egy Topjoy-t a hittérítőnek is? - kérdezte vigyorogva.
- Kösz szépen. - zsémbelt a lány, de azért elfogadta az üveget, és még egy mosolyra is futotta.
Amikor kinyitotta vigyorogva kiáltott fel: - “Egyszer élsz.” - idézte.
Időközben egy csapat srác is verődött hozzánk, én úgy láttam “M” ismeri őket. De volt köztük egy látszólag új arc is.
Fullcap, ecsethaj, piros trikó, melegítő, swag napszemcsi, nagyon nagy arc… első látásra megutáltam.
“M” az este hátralevő részében fittyet hányt arra, hogy velem mi van, vagy hogy lélegzem-e egyáltalán. Nagyon jól elszórakozott a sarokban azzal a sráccal. Cigiztek és nevetgéltek.
Úgy döntöttem inkább külön vonulok, de mindeközben “K” is hozzám csapódott, és ketten ültünk le az egyik árokpartra.
- Zavar? - pillantott lopva magunk mögé, csak hogy éreztesse miről beszél.
- Egy kicsit. - vallottam be.
- Meg sem próbálod megismerni?
- Minek? - fortyantam fel. Bevallom túlreagáltam a dolgot. - Hát nem látod mit csinál?
- Miért mit csinál? - pislogott “K” megrökönyödve, látván, hogy még fel is álltam indulatomban.
- Semmit. - motyogtam, miközben visszaültem.
Hirtelen “S” jelent meg mögöttünk.
- Nem jöttök oda hozzánk? - kérdezte mosolyogva, miközben a füle mögé tűrte rövid, barna haját.
A fejemet ingattam. - Nem, majd talán később.
Látta rajtam, hogy nem vagyok valami lelkes, ezért szívecskét formált a kezeivel, és rám mosolygott. Aztán sarkon fordult.
- Hé, “S”! - kiáltottam utána. - Veszel nekem cigit?
A nővérem felmutatta a középső ujját. - Persze veszek neked cigit… Aztán azzal együtt meggyújtalak téged is! - morogta, majd visszafutott a hintákhoz.
- Ezt most veheted “nem”-nek. - kuncogott “K”.
Felnyitottam az üdítőmet.
“Fel a fejjel.” - állt a kupakban. Nem tudom mi kapott el, miután elolvastam… talán motiváció? Mindenesetre, karon ragadtam “K”-t, hogy menjünk oda a többiekhez.
Ámde, odaérve nem várt látvány fogadott. Kiejtettem az üveget a kezemből, és tátott szájjal bámultam magam elé.
“S” és “E” csókolóztak!
Tudtam nagyon jól, hogy csak a pia teszi. Mégis fájt… Fájt, hogy képesek erre. Kisgyerek korunk óta barátok vagyunk mi hárman, és sosem gondoltam volna, hogy egyszer ők ketten majd egymás szájában kötnek ki.
“K” a vállamra tette a kezét. - Szerintem menjünk haza.
- Támogatom az ötletet. - mondtam a dühtől majd’ felrobbanva.
Amikor kiértünk a parkból, “M” utánunk futott.
- Roni, mégis hová mész? - kérdezte.
Jó, hogy feltűnik, hogy nem vagyok ott. - gondoltam magamban.
Rámosolyogtam, holott sírni volt kedvem.
- Csak fáj a fejem picit. Hazamegyek és lefekszem. - füllentettem.
“M” szomorúan bólintott, majd visszament a többiekhez, mi pedig hazasétáltunk.
Még be sem léptem az ajtón, anyu faggatni kezdett, hogy a nővéremet hol hagytam.
- Fogalmam sincs mit csinál éppen, gondolom valami ***séget. - mondtam unott hangon, miután belöktem magam után az ajtót, és felkaptam Sonic-ot az ölembe.
- És te miért jöttél haza?
- Nem érzem túl jól magam. - löktem a szokásos hazugságot. - Szerintem elmegyek aludni.
Anyu bólintott, majd ő is lefeküdt aludni.
Hiába játszottam a keményet, a gondolatra, hogy mit csinál éppen a nővérem, vagy “M”, a gyomrom görcsbe rándult.
Elmentem lezuhanyozni, majd visszaérve láttam, hogy üvölt a telefonom.
- Haló? - szóltam bele úgy, hogy meg sem néztem ki az. - “E” mi a baj, miért sírsz ennyire? - kiabáltam a készülékbe ijedten.
- Azt mondta nem szeret, de én megcsókoltam, vagyis a csók után mondta, hogy nem szeret, de… - hadarta ezeket, s ezekhez hasonló részeges szavait. De amit ez után hallottam, teljesen felkavart. - Aztán azzal a piros felsős sráccal ment haza!
Meredten bámultam magam elé, és a telefont is kiejtettem a kezemből.
Hallottam még “E” ittas nyivákolását a vonal túlsó végén, de ez ott és akkor nem érdekelt. Rossz előérzetem volt... Nagyon-nagyon rossz előérzetem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.