Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15.rész

2015.04.07

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Ma reggel sokkolva ébredtem. Körülbelül öt órát sikerült csak aludnom, mivel mikor korán reggel kipattantak a szemeim, komótosan néztem magam elé, majd sikítva ugrottam le az ágyról.
- Te meg mi a francot keresel itt? - ordítottam a kócos “E”-re, aki kisírt szemekkel, alkohol szagúan feküdt az ágyamban.
Szerintem ő még jobban megijedt, mint én.
Az ordibálásomra riadt fel, majd megdobált a díszpárnákkal.
- Te mégis mi a francot művelsz? - üvöltöttem.
- Ugyan ezt kérdezhetném! - kiáltott rám. - Mit keresel a… - itt elakadt, miközben körbenézett.
- A…hol? - kérdeztem immáron kuncogva.
“E” felhúzott térdekkel leült az ágyamra, majd a térdérte hajtotta a fejét. Félperces néma csend után végre szóhoz jutott.
- Mégis… mit műveltem? - kérdezte szintre sírva.
- Megcsókoltad… aztán sírtál nekem a telefonban. És ezek után - amint az a nyitott ablak alapján észreveszem -, bemásztál az ablakon.
- Jézusom… - sóhajtotta. - De hát én…
- De hát te?
- Én nem is szeretem őt! - ugrott fel. - Akkor miért?
Nem tudtam egy szót sem szólni, csak néztem magam elé némán, majd végül kénytelen voltam megtörni a csendet.
- Hazajött végül? - kérdeztem végül reménykedve, de nem mertem ránézni.
- Fogalmam sincs. Azt sem tudom hogy másztam fel ide. - vallotta be, mire én kirohantam a szobából, egyenesen át a nővérem szobájába.
Ahogy benyitottam és megláttam az üres, megvetett ágyat, amiben az éjszaka nem aludt senki, hirtelen kegyetlen ürességet kezdtem érezni a mellkasomban.
“E” aggódva utánnam rohant, és még anyu is felébredt a nagy dörömbölésre.
- Mi történt Roni? Mi ez a zaj? - rohant át “S” szobájába, egy szál hálóingben, kócosan. “E”-t megpillantva elmosolyodott.
- Ó, “E“, szia! Hát te?
- Csak… - nézett össze-visza. - Csak átjöttem.
- Figyu anyu. - néztem rá. - El kéne mennünk valahová, jó?
- Csak nyugodtan. - egyezett bele, miközben elindult lefelé a lépcsőn, majd a válla felett visszanézett. - “S” nincs itthon?
- Nincs. - mondtuk egyszerre.
Anyu csak hümmögött egyet, és távozott.
Felvettem egy rövid ujjú inget, egy magas derekú szoknyát, magamra vettem egy pár fekete comb zoknit, és nekiindultunk a városnak.
Felhívtam “M”-et, hogy adja meg a piros felsős alak címét.
Ja, amúgy már álnevet is adtam neki. “P”, mint paraszt. Vagy valami cifrább….
A pasas egy ócska panelt tudhatott az otthonának, és mivel a lépcső körül bűzölgő patkánytetemektől kezdve a békáig minden megtalálható volt, gondoltuk inkább  lifttel megyünk.
Csakhogy, amint beszálltunk, és elindultunk volna felfelé, a lift hirtelen megállt.
- Most mi történt? … - kérdeztem.
- Fogalma sincs. - nézett rám ijedten “E”, majd a vészhívó gombját kezdte nyomogatni eszeveszetten.
Mégsem történt semmi.
“E” a falnak dőlt, és nagyot sóhajtott.
- Ilyen nincs… megcsókolom a lányt, akit ezer éve ismerek, rááadásul ez volt az első csókom. Én ezt teljesen másképp képzeltem el! És azt mondta rám, hogy egy kretén vagyok!
- Mi? - néztem rá kövé dermedve.
- Azt mondta kretén vagyok. - ismételte meg.
- Nem, nem! Amit előtte mondtál!
- Hogy megcsókoltam a lányt, akit ezer éve ismerek?
- Nem… hanem amit ez után!
Szomorúan mosolygott. - Ja… hogy ez volt az első csókom?
Meg sem tudtam szólalni. Még sohasem csókolózott azelőtt?
- Akkor hogyan képzelted el?
- Hmm.., nem is tudom. Egy randin, egy lánnyal, akibe szerelmes vagyok. Tudod… szexin. - vigyorgott.
- Van ilyen lány? - döbbentem meg.
- Nincs, te 'okos'! Most csak ismertetem a dolgokat. Elvégre te kérdezted, nem?
- Jó, bocs. Igazad van, folytasd. - adtam ki az utasítást.
- És hogy őszinte legyek… - kezdett bele lehajtott fejjel. - Még veled is jobb első csókom lett volna, bezárva ebbe a liftbe… sokkal könnyebb lenne feldolgozni ezt a verziót, mint azt, ami valójában történt. Azt, hogy hulla részegen, egy hintában… és a nővéreddel.
- Jaj “”E”, ne vinnyogj már! Nem a szüzességed vesztetted el, szóval ne rinyálj! Egyébként pedig… - hajoltam közelebb gonoszan vigyorogva. - Ezt a csókos dolgot könnyedén megoldhatjuk.
“E” próbált elhúzódni, de én nekinyomtam a lift falának. Megérintettem a kulcscsontját, majd végighúztam rajta az újbegyeimet, lágyan, alig érintve.
Kócos, pezsgő szőke haja a nyakamat csiklandozta.
Az ingünk gombjai összeakadtak, így az övé felcsúszott, amikor a derekára csúsztattam a kezem, ami szó szerint perzselt a jéghideg bőrén.
Az egész egy pillanat alatt zajlott le, ő pedig még a szemét is elfelejtette becsukni. Nem volt köztünk semmilyen szikra. Nem éreztünk semmit egymás iránt, cak őszinte, önzetlen, szoros barátságot. Ahogy a puha ajkai az enyémhez értek, nem dobbant nagyot a szívem, mint ahogy a filmekben azt a csókjeleneteknél szokás.
Mivel nem filmbe illő csók volt a miénk…
A mi csókunk egy fogadalom volt egy örök barátságra. Egy eskü. Azt hiszem ezt nevezik baráti csóknak.

  Csend volt. Olyan akár… egy sírban.
- Ez mégis mi volt? - kérdezte egy örökkévalóságnak tűnő hallgatás után.
- Csók… Ha nem vetted volna észre.
- Az vágom, de mi a francnak kellett vetkőztetned is? - mutatott az ingjére.
- Te kérted, hogy szexi legyen. - mondtam kegyetlenül. De végül elmosolyodtam. - Egyébként olyan vagy, mint egy fadarab. Őszinte részvétem a nővéremnek.
“E” csendben volt. Máskor visszaszólt volna valami sokkal durvábbat, de most csak nézett rám… mozdulatlanul.
- Amúgy ezerszer jobban csókolsz, mint ő. - bökte ki végül.
- Kösz, próbáltam mindent beleadni. - nyomtam egy csókot a nemlétező karizmomra.
“E” felnevetett. - Te kajak nem vagy normális!
- Jó első csók volt? - néztem rá komolyan, erősen utalgatva arra, hogy azt, ami az előbb történt, kénytelen lesz első csóknak venni.
Kuncogva bólintott. - Aranyos vagy.
- Fújj, szerelmet ne vallj. Csak azért csináltam, mert idegesített, ahogy szenvedsz.
- Tájékoztatlak kedves Péterffy Veronika, hogy beléd saját magadon kívül nem szerelmes… se-e-enki. - mondta dalolászva az utolsó szót.
- Kösz, bírom az őszinteséged. - jegyeztem meg pejoratívan. - Egyébként kretén meg azért nem vagy, mivel igaz, hogy alacsony vagy, de nem vagy agyilag zokni.
- Ezt meg hogy értsem?
- Úgy, hogy a szellemileg visszamaradott törpét nevezzük kreténnek.
- Szóval szerinted én törpe vagyok? - kiabált rám sértetten. - Te sem vagy nálam nagyobb!
- Jaj, “E” kérlek… törpe már azért se lehetsz, mert ugyan akkora vagy, mint én, azaz 156 centi. És mivel én nem vagyok törpe, te se. Vágesz?
Bólintott. - Aha.
- Különben meg törpe az, aki 150 centiméternél alacsonyabb. - közöltem megnyugtatóan.
- Aha. De te honnan tudsz ennyi mindent?
- Le van írva a biosz könyvben, te lángész.
- Nahát! - kiáltott fel.
- Most min lepődsz meg ennyire? - csodálkoztam.
- Azon, hogy… te képes vagy odafigyelni bármire is, ami az iskolával kapcsolatos? - ugratott.
Már éppen vállon akartam bokszolni, csak hogy érezze a törödést, amikor a lift hirtelen megindult felfelé, és az ajtó kivágodott. Pont a keresett lakással szemben.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.