Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.rész

2015.03.20

Kedves kis naplócskám! (Ez a kifejezés undorító.)
Sokat gondolkodtam azon,hogy hol is kezdjem a történetet,de aztán megvilágosodtam,és rájöttem melyik téma lenne a legmegfelelőbb kezdésnek.
Tehát kezdeném "M"-el. Igen,szándékosan nem írom le a valódi nevét.
És nem,még véletlenül sem ez a neve kezdőbetűje. De azért valljátok be,hogy ez a módszer sokkal jobb,mint az amikor az oviban a kislányok titkos álneveket adnak azoknak a személyeknek,akikbe bele vannak zúgva,vagy épp annak,akit utálnak.
Ja,nem...még mielőtt bárki rosszra gondolna,a fent említett két dolog közül egyik sem tartozik az "M" iránt táplált érzéseim közé. Na,szóval: "M" egy blogger,ugyanakkor netceleb. Nem olyan mint a többi,hogy a bolgjában az összes bejegyzés abból áll,hogy: Jaaaj kedves napló ez a nap nagyon uncsi volt.
Ő érdekes...ugye értitek?
Hála az égnek,hogy vannak még tehetséges bloggerek ezen a földön. Amikor rátaláltam "M"-re már kezdtem magam totál egyedül érezni.
Két évig voltam lelkes olvasója,mire azon a gyönyörű keddi napon összehozott vele a sors. A találkozásunk előtti hónapokban már chateltünk,szóval megtudtam hol dolgozik.
Na,akkor csapjunk bele a...krumplistésztába! (Nem akartam lecsót írni,mert arról a nyár jut eszembe...és most tél van.)

Február 17.
A keddi napomat Budapesten,a gyönyörű fővárosban töltöttem.
A városi pláza információs táblája előtt álltunk,én és "K".
-Veronika,ez már a harmadik pláza a héten! Nem akarod még feladni?
- Bízd csak ide. - villantottam egy mosolyt,miközben felléptünk a mozgólépcsőre.
- Remélem te is tudod,hogy ennyi ember között lehetetlen lesz őt megtalálni! - akadékoskodott "K". - Mondjuk,az információözönből amit rám zúdítottál,hogy megtaláljuk,úgy vélem kimagaslik...- Leesett az állam.
-Ezt meg sem hallottam! Ezért gürizek már három napja! -kiabáltam rá.
- Én te agyas,mivel mindhárom alkalommal magaddal rángattál!
-Jaj,ne vinnyogj,gyere már! - mondtam,majd belékaroltam és végigvánszoltam az összes üzleten. Rövid leszek. "M"-nek se híre,se hamva nem volt,pedig a nyakamat tettem volna rá,hogy valamelyik bevásárlóközpontban melózik a három közül.
Amikor már teljesen feladtam elindultunk a kijárat felé. Menet közben "K" egész végig a Mission Impossible főcindalát dúdolta,csak hogy még jobban idegesítsen. Ha vissza mehetnék az időben,tutira leütném.
Az égiek áldják meg azt a kigyúrt Kolosszust,aki miatt nem mertünk elöl kimenni  és inkább a parkoló felöli kijáratot választottuk!
Ugyanis a hátsó ajtón,a parkolóba menvén K megbökött. Már készültem,hogy orrbavágom,mivel azt hittem megint csak szórakozik.
-Miva'!?
- Halkabban már! - csitított. - Ott áll egy tök magas srác és minket bámul...
JACKPOT!!!!! megfordultam.
-Gyere,gyere,gyere!
Alig kaptam levegőt,miközben "K"- t a kabátjánál fogva húztam magam után.
Odarohantam (Kit érdekel ilyenkor a kecsesen sétálás!?) "M"-hez és azonnal dumálni kezdtem hozzá. Tudta hogy ki vagyok.
-Sziaaaa! - köszöntem neki csillogó szemekkel,ő pedig mosolyogva köszönt vissza.
-  Csinálhatok veled egy közös képet? - pitiztem.
Nem tudom,hogy a közel 190 centiméteres magassága vagy a csodálat tette ezt velem...egyszerre mindkettő?
És itt jött el az a pillanat,ami beépült a memóriámba,örökre.
"M" elnyomta a cigijét,majd féloldalasan elmosolyodva nézett rám.
- Hát,ha szeretnél...
Végem volt. "M" velem pózolt,és még meg is ölelt amikor elköszöntem.
Na,azthiszem mára elég volt a nyáladzásból.. szegény naplószerű "izé" nehogy rosszul legyen. Már így is tiszta mogyorókrém szegény. Tuti a nővérem műve.
Na csácsumicsőtészta!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kérdés

Ani-chan,2015.06.26 14:55

Csak nekem tűnt "M" pedofilnak?? O.o