Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


23.rész

2015.06.03

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Egyszerre két érzés kavargott bennem, amikor “E” ajkai elváltak az enyémtől. Először is, majd’ belehaltam, hogy most látom utoljára, másodszor pedig kimondhatatlanul boldog voltam, hogy leszállt a vonatról.
- Költözz hozzánk… - sírtam el magam. - Kérlek, ne menj el…
- Nem megyek el… - sírt ő is. - Nem fogok elmenni. Megmondom anyunak, hogy maradok. Nem érdekel mit fog szólni.

Hazakísértem. Felhívta az anyukáját, és elmondott neki mindent, az elejétől a végéig. Bella teljesen kiakadt, de végül visszautazott Debrecenből Budapestre, elhalasztva a költözködést, bizonytalan időre. Rettenetesen boldog voltam, így indultam meg hazafelé.
Anyu fotózáson volt, aztán pedig kozmetikushoz megy, így csak későn ér haza. A nővérem nyolcig suliban van ilyenkor, így sok időt töltöttem el egyedül a hétköznapokon, ha “E” is edzésen  volt.
Az utcába belépve már láttam, hogy valaki áll a kapunkban. Közelebb érve láttam, hogy “M” az. A korai melegnek köszönhetően trikót és farmer halásznadrágot viselt.
Már messziről integetett.
- Hát, te!? - öleltem át boldogan kiabálva.
- Délelőttös voltam. - mondta, miközben megtörölte a homlokát. - Hú, fél órája itt állok a napon! Anyukád azt mondta korábban jössz!
- Bocsi. - mondtam, miközben kinyitottam a kaput. - Akadtak problémák!

Ahogy beléptünk a nappaliba azonnal leültünk.
- Ha már most ekkora a hőség, mi lesz itt nyáron? - sóhajtottam. - Kérsz valamit inni?
- Léééégysziii - mondta elnyújtva. - Még a lelkem is kiég!
Odasétáltam a hűtőhöz, de üdítő nem volt benne.
- Megyek, megnézem anyu szobájában. Úgy emlékszem tegnap felvitt egy üveg almalevet. - mondtam, majd felvágtattam a lépcsőn, egyenesen anyu szobája felé.
Az ágy alatt ráleltem az üvegre, emellett egy fényképalbumot is találtam.
Először vissza akartam tenni, úgy gondoltam semmi érdekes nincs benne, de egy belső hang mégis azt súgta, nézzek bele.
Leültem az ágy mellé, és kinyitottam valahol a közepén.
Egy aprócska barna kislány, mellette egy szőke kissrác, aki nem lehetett több kilencévesnél. Foghíjasan vigyorogtak a kamerába.
“S”- t felismertem, a mellette lévő fiúra pedig azt hittem csak valami akkori játszótársa.
Tovább lapoztam. Televolt kiskori képekkel a nővéremről, aztán a vége felé pedig rólam.
Alig lehettem pár napos a képeken. Amikor a vége felé értem, a legutolsó fotót kivettem az albumból, és kézbe vettem.
Sokan voltak rajta. Anyut rögtön felismertem, és a mellette lévő Viktóriát, “M” anyukáját is, hiába voltak döbbenetesen fiatalok. Anyunak nagy pocakja volt, velem volt terhes, és büszkén mosolygott. Barátnője kezét fogta. Ami viszont rögtön közölte velem, hogy valami nagyon nem stimmel, hogy férfi is volt a képen, és az egyik megszólalásig hasonlított Tamás tanár bára. A mellette álló pasas szőke volt, és sokkal magasabb mint a másik. A lábuknál ugyan az a két kisgyerek állt. Azonban ezen a képen felfedeztem valamit a kisfiú mosolyában. Magabiztosan mosolygott, mint aki imád szerepelni. Pózba vágta magát, mint valami modell. A legismerősebb viszont az volt benne, ahogy nézett. Felemelt fejjel nézett lefelé, és úgy mosolygott.
Pont úgy, mint “M”.
Nem, az lehetetlen, gondoltam magamban.
De aztán beugrott, hogy a képen a kisfiú valószínűleg tényleg “M”, mivel Viktória is ott van.
Elgondolkodtam. Ha a képen szereplő férfi valóban Tamás bá, akkor mit keres rajta? És ki a másik férfi?
Tudnom kellett az igazat. Elhajítottam az albumot, csak a képet markoltam meg, amin a két férfi szerepelt, és futni kezdtem kifelé a szobából.
- Idenézz mit találtam! - kiáltottam, miközben lefelé rohantam a lépcsőn. - Ezt nem fogod elhinni!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.