Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24.rész

2015.06.03

Kedves naplószerű jegyzettömb!

“M” értetlenül nézett rám, és sietett a lépcsőhöz, hogy lássa mi van a kezemben. Dobogó szívvel nyomtam a kezébe a képet.
Ahogy megnézte elsápadt.
- Ez… ez… - dadogta halkan. - Ezt hol találtad?
- Anyu ágya alatt! Mintha rejtegetni próbálta volna!
“M” le sem vette a szemét a képről. - Az ott én vagyok? Ki az a kislány?
- Az a kislány a nővérem. - jelentettem ki. - Mögötte pedig az irodalomtanárom áll, bár fogalmam sincs hogy került oda.
“M” alig bírta visszatartani a nevetést. - Hogy kerülne oda az irodalomtanárod?
- Most mi ilyen poénos? - csattantam fel. - Inkább magyarázd meg, hogy miért nem voltál képes nekem beszámolni arról, hogy te milyen puszipajtása voltál a nővéremnek!
- Puszipajtása? - nevetett. - Talán azért, mert erre én sem emlékszem. Kérlek Roni, még csak kilenc éves voltam…
- Ó, igen? - léptem felé egyet fenyegetően. - Én mégis emlékszem arra, hogy kilenc éves koromban lovagoltam…és…és…
Elakadt a szavam. Akkor esett le, hogy ő már a huszonhármat tapossa, és biztosan nem emlékszik. “M” szomorúan nézett rám, majd lehajolt és megsimogatta a fejemet.
- Nézd, kincsem… esküszöm neked, hogy nem emlékszem semmire! A másik férfi valószínűleg az én apukám… de már rá sem emlékszem! Anyuék már ezer éve elváltak, és azóta nem láttam!
Kincsemnek szólított. Annyira aranyos. Ezelőtt még senki sem hozott zavarba. Ő volt az egyetlen, akinek sikerült.
Leültünk a kanapéra, miután lehoztam a többi képet is.
Gondosan végignéztük az albumot, de nem találtunk még egy képet, amin Tamás bá titokzatos hasonmása szerepelne, sem az, aki elvileg “M” apukája.
Jókat nevettünk, amikor azokat a képeket néztük, ahol “M” strandol, vagy amin szétkeni a tortát az arcán.
- Ez nagyon érdekes… - gondolkozott el egy pillanatra.
- Mi?
- Emlékszel amikor először találkoztál anyuval? Azt akarta, hogy mutatkozzak be neked… Mindeközben mi már ismertük egymást, ha úgy vesszük. Ezt miért nem mondták el?
- Fogalmam sincs. - döbbentem meg. - Erre én nem is gondoltam!
Alighogy befejeztem a mondatomat “S” és “E” léptek be az ajtón.
Majdnem fellökték egymást, úgy siettek befelé.
Meglátva az értetlen arckifejezésünket, a nővérem lihegve világosított fel minket. - Versenyeztünk ideáig, hogy ki ér haza hamarabb. - zihálta. - Nahát, mit nézegettek?
Ők is leültek mellénk, mi pedig elmeséltünk nekik mindent.
- Az ott én vagyok? - kérdezte a nővérem, teljesen lesokkolva.
- Igen. - nevettem el magam.
“E” felbontott egy chipset, majd teli szájjal odahajolt hozzám. - Beszélned kéne anyukáddal.
- Így van. - helyeselt “S”. - Sőt, még az is kiderülhet, hogy a másik pasas kicsoda. Pár perc és anyu hazaér, szerintem Viktória is átjön.
- Ácsi, ácsi barátocskáim! - emelte fel a hangját “M”. - Nem szabad csak úgy nekik esni. Először is: Meg kéne mutatni a tanárotoknak a képet. Ő majd biztosan elmondja, ha tényleg ő az.
- Gondolod, hogy elmondaná? - nézett rá meglepetten “E”.
“M” alig észrevehetően bólintott. - De ha gondoljátok óvatosan kezdhettek kérdezősködni…

Másnap reggel:

Kómásan lépkedtem le a lépcsőn a konyhába. A nővérem és anyu kócosan ültek az asztalnál. Amíg anyu nem figyelt “S” - re kacsintottam, jelezve, hogy indulhat az akció.
A pulthoz sétáltam, és teát kezdtem kitölteni magamnak, elterelés képpen, aztán beszélni kezdtem.
- Tamás úr igazán jóképű fiatalember, nem gondolod?
Anyu nem figyelt rám, csak tovább lapozgatta a kezében lévő női magazint.
- Hallod, anyu? Hozzád beszélek! - emeltem fel a hangom, miközben úgy felrántottam a csészét, hogy a tea majdnem kiömlött belőle.
- Nem ismerek semmilyen Tamás urat Roni… - mormolta az orra alatt halkan. - Menj, öltözz fel, mert a végén még megint elkésel.
- Jé, ez különös… Amúgy csak azért kérdeztem, mert az egyik csoporttársam azt mondta látott titeket beszélgetni a parkban a minap… - mondtam sunyin.
Anyu ijedten felkapta a fejét az újságról. - Melyik csoporttársad?
- Úgysem ismered. - kortyoltam bele a teámba.
- Biztosan összekevert valakivel. - nyerte vissza a lélekjelenlétét. - Én nem találkoztam még ezzel a tanároddal.
Majdnem kiköptem a teámat. - Te honnan tudod!? Egy szóval sem mondtam, hogy a tanáromról beszélek!
“S” elsápadva nézett a szemembe.
Anyu az asztalra csapott mérgében. - Az isten szerelmére, Roni! Ne kérdezősködj, hanem húzzál fel öltözni, mert még a végén tényleg kirúgnak!
Ökölbe szorítottam a kezemet, majd hangosan trappolva indultam meg felfelé. Meddig akar még hazudozni?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.