Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


26.rész

2015.06.03

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Amikor az színdarab napjának reggelén megláttam “E” öltözékét, nagyot néztem.
- Azt hittem kocsival jöttél, nem időgéppel. - próbáltam egy viccel palástolni az undoromat.
Egy bő inget viselt, nyakkendőt, és egy hosszú fekete nadrágot.
- Ezt aggatták rám! - kapaszkodott belém  kétségbeesetten, majd alaposan végignézett rajtam. - Bár, ahogy látom te sem nézel ki jobban.
- Aha. - sóhajtottam, majd vágtam egy grimaszt. - Elvégre József Attila korában még nem volt trend a comb zokni.
Ekkor Tamás tanár úr jött oda hozzánk.
- Készen álltok? - kérdezte vigyorogva. Az örök optimista.
Némán bólintottunk, majd a következő pillanatban már kint is álltunk a színpadon.
Vártam hogy megjelenjenek a háttér táncosok, vagy a statiszták, de mire felcsendült a dal még mindig csak ketten álltunk ott több száz ember előtt.
“E” elkezdett énekelni, én meg hirtelen elfelejtettem a szövegemet!
Odasétált hozzám, majd profin imprózott. Megforgatott, majd a vállamra tette a kezét, és a dallamot dúdolta. A szöveg hirtelen beugrott, és énekelni kezdtem.
“Úgy őrizz, mint ki gyilkolna… mintha éltem élted volna. Úgy szeress,mintha jó volna, mintha szívem szíved volna… „
“E” egész végig engem nézett, én pedig elvesztem azokban a sárgás szemekben. A közönség most nem ujjongott. Lélegzet visszafojtva figyeltek minket. A dal végén “E” megint megforgatott, és megtartott a karjaiban, ez volt a záró jelenet.

A nap végén hazafelé menet “E” pacsira emelte a kezét.
- Adj egy ötöst, jók voltunk! - ugrott fel vigyorogva, majd meglepetten vette észre, hogy megütött valakit a táskájával.
Egy szőke ötödikes kislány állt mögöttünk. Tudtuk róla, hogy teljesen bele van habarodva “E”- be.
A haja rózsaszín tincsekkel volt tarkítva, a szoknyája jóval térd felett végződött, és fekete combig érő zokni volt a lábán. Teljesen úgy nézett ki, mint én.
- Te meg mit akarsz? - fintorgott rá álmai netovábbja.
Vállon bokszoltam. - Ne legyél már ilyen undok! Miért jöttél? - mosolyogtam a kislányra.
- Ööö…. Izé… - dadogta.
Egy levelet tartott a kezében, amit átnyújtott “E”-nek, majd fülig elvörösödve elrohant.
“E” összenéztünk, majd hangosan nevetni kezdtünk.
- Kicsit lemaradt! - röhögtem. - Valentin  nap februárban  volt!
A telefonom csipogása törte meg a viháncolásunkat.
Üzenetem érkezett “M”-től:
“Ha végeztem a melóval felhívlak. Ha gondolod átmegyek és megbeszéljük mit csináljunk a hétvégén. „ - írta.
Nem olvastam fel hangosan, de “E” nem is érdeklődött.
A házukhoz érve elköszönt, s én egyedül mentem tovább.
Hazaérve levágtam a táskámat a szobám egyik sarkába, majd elterültem az ágyon. Éppen ekkor lépett be a szobámba az egyenruhás nővérem. Kék kabátkát, ugyan ilyen színű szoknyát, és fekete térdzoknit viselt. Különleges iskolába jár, ahol kötelező az egyenruha.
- Mivolt ma a suliban? - kérdezte, miközben leült a szőnyegre és Rómeót kezdte simogatni.
- Az új irodalomtanár egy állat. - jelentettem ki.
- Hát, legalább tudjuk kitől örökölted…. - mondta kuncogva, mire én hozzávágtam a párnámat.
Jajveszékelve ugrott fel, mire én összerezzentem. De nem “S” sikoltozása miatt. A telefonom hangosan üvöltve szólal meg.
Olyan gyorsan rohantam érte, hogy felvegyem, hogy el is felejtettem megnézni, ki hív.
- Szia! - kiabáltam a telefonba.
- Szia. - meglepetten vettem észre, hogy “E” az.
- Ó, csak te vagy? - kérdeztem. - Miért hívtál?
- Mi az, talán baj?
- Nem, dehogy baj, csak “M” azt mondta felhív… és azt hittem ő az… - vallottam be.
- Ja, akkor sorry, hogy csalódást okoztam neked. - mondta flegmán. - Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem mit csináljunk hétvégén.
- Hát… Bocsi, de én már megbeszéltem “M”- el, hogy elmegyünk valahova és… - mondtam halkan.
- Értem, szóval vele leszel. - mondta “E” ridegen. - Akkor előre is jó szórakozást, szevasz!
- Várj! - kiáltottam, de ő letette a telefont.
“S” elképedve nézett rám. - Ez…meg… mi volt?
- Nem tudom! - tártam szét a karjaimat kiabálva. - Féltékenyégi jelenetre aztán igazán nem számítottam!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.