Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.rész

2015.03.20

Kedves naplószerű kisnotesz/jegyzettömb!
A mai napom totál káosz volt!
A sok lábujjhegyen állás és piruett úgy lefárasztott,hogy élni sincs erőm,nemhogy írni.
Az egész egy levéllel kezdődött.
- Ugye ez csak egy rossz vicc? - néztem hitetlenkedve "S"-re,a nővéremre,majd az asztalon heverő borítékra,aztán pedig az asztal végében megbúvó "E"-re. "S" üres tekintettel meredt a semmibe. Kócos,immáron barna(!!!) haja szénakazalként állt a fején,miközben laposakat pislogott az éjszakára fennfelejtett sminkje alól.
"E" is kócos volt -,mondjuk az ő haja a nap 24 órájában így áll,mint a legtöbb deszkás srácnak.
A levél egy neves színésziskolából jött. Behívtak szóbelizni. Amikor megtudtam,mik az elvárások,teljesen besokkoltam:
-Mi?! Két napom van mindezt megtanulni? - meresztettem a szemeimet a rengeteg csatolt szövegre és versre.
-Ha jól látom,itt az áll,hogy balettezni is kell..-bökött "S" az egyik papírra.
"E" gúnyosan felkacagott. -Balett? Mint elefánt a porcelánboltban! Veronika és a balett hogy férnek meg egymás mellett?
Hát igen. "E" tök jó haver,de elég rossz az ízlése. Jobban szereti önmagát,mint engem.
-Jaj,ugyan már! - szólalt fel "S". - Mi mindannyian ugyan olyan,egyenrangú kis bogarak vagyunk a Föld hatalmas tenyerében! Mindannyian képesek vagyunk arra,amire a másik! - mondta teljes átéléssel.
- Hát...én azt hiszem szentjánosbogárnak születtem! - feleltem teljesen őszintén,mire "S" nekikeseredetten felsóhajtott. - De dagad a mellkasod a büszkeségtől! - szólt közbe "E".- Csak vigyázz,nehogy a végén még emiatt se férj bele a balettruhácskádba!
- Jobb vagyok mint te,aki olyan gizda,hogy a mellkasát szappanozza és a háta habzik! - vágtam oda,mire tátva maradt a szája.
Egyébként "E" a legjobb fiúbarátom,és ténylegesen sohasem bántott sem az alakom,sem semmi más miatt,és én ezt szeretem benne annyira. Ezek után beszélgettünk még "S" új hajáról,amit "E" hozott szóba.
-Jobban áll a barna.
-Köszi,tegnap voltam fodrásznál! - mosolygott "S".
- Csak úgy látszik nem volt otthon... - kis híján belevihogtam a csészémbe,"E"-vel egyetemben.
Később:
Délután "E" elvitt engem és a nővéremet egy üres táncstúdióba.
A terem falát körben korlátok és hatalmas tükrök díszítették.
"E" a terem közepére sétált,majd felvette a kezdőpózt.
- Előre szólok,hogy nagyon nehéz lesz...de hátha sikerül gyorsan elsajátítanod,elvégre pár éve már baletteztél.
Mutatok egy piruettet,csináld utánam!
"S" mellém furakodott és együtt próbáltuk meg utánozni "E" mozdulatait,aminek hatalmas pofára esés lett a vége.
"E" profin balettezik. Nem csoda,hiszen a deszkázás mellett artista. Fiú létére minden mozdulata olyan volt akár egy kecses hattyúé. Bárhogy próbáltam kihúzni magam,vagy magasabbra emelni a lábam,nem ment.
Már kb. egy órája szenvedtem azzal,hogy megtartsak egy pózt.
"E" nagyot sóhajtott. - Mondd Roni...-szólított a becenevemen. - Hogyan akarsz te színész lenni,ha nem tudsz azonosulni a karaktereddel?
Értetlenül bámultam rá.
- A karaktered érzései,kinézete,a neve...mindezekről nem tudsz semmit. De mi jut eszedbe,ha meglátsz egy balerinát?
- Hogy törékeny,kecses...
- Pontosan! - helyeselt "E". - A tánc lényege,hogy azzá válhatsz,akivé csak akarsz!

Hmm...nem is tűnt olyan rossz dolognak...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

;)

Ani-chan,2015.06.26 15:13

Egyre jobb neveket adsz szegyén "naplócska/naplószerű kisnotesz/jegyzettömb"-nek.XD
Én is gondoltam rá hogy művészetire megyek de amikor meglátom mit kéne tudnom inkább feladtam. 10 év se elég hogy mindazt be magoljam.:D
"E" létezik a valóságban is, ha igen akkor szerinted engem is megtanítana balettozni?:P Elég falábú vagyok úgyhogy jó lenne tenni ellene valamit >.<