Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


32.rész

2015.06.03

Kedves naplószerű jegyzettömb!

Langyos, tavaszi szellő fújt, vadul meglebegtetve a hajamat, miközben Erikkel és a hittérítő Kamillával karöltve rohantam a hátsó udvarra.
- Te meg hova rohansz? - lihegte Kamilla, amikor beért engem.
- Cigizni. - vigyorgott Erik. - Te nem jössz?
Kamilla hátrálni kezdett. - Undorítóak lettetek.
- He!? - fordult visza Erik.
- Mármint… Roni tök normális volt eddig… Nem cigizett, meg minden…
Szóhoz sem jutottam. - Normális? Miért, most mi vagyok…?
- Teljesen zakkant lettél! - mondta. - Komolyan mondom, olyan, mintha nem is ismernélek! Teljesen megváltoztál!
- Tudod mit? - vágtam oda. - Talán jobb lenne, ha tényleg nem ismernénk egymást!
Azzal elviharzottunk Erikkel. Kegyetlenül hangzik, de örültem, hogy végre megszabadulhatok Kamillától.

Aznap késő délután értem haza.
Még be sem  léptem az ajtón, de anyu már letámadott.
- Roni! Menj fel a szobádba, gyorsan!
- Miért? - csak ennyit tudtam kérdezni, bambán.
- Csak menj fel, és meglátod. - mosolygott szomorúan.
A szobába felérve zokogást hallottam. A hang tulajdonosa “M” volt.
- Te jó ég! Mi történt? - kiáltottam, ahogy megláttam a síró “M”-et az ágyamon fekve. Sztella ült mellette, aki még az egyenruháját viselte.
- Nem bírtam megnyugtatni. - motyogta szomorúan. - Nekem csak sírt…
Elhajítottam a táskámat, és az ágyra vetettem magam.
- Sztella, kérlek menj ki. - mondtam, mire a nővérem megadóan ballagott ki a szobából.
Egy ideig síri csend volt, majd “M” hirtelen átölelt.
- Mi történt? - kérdeztem halkan, majd megsimogattam a haját.
A szeme újra megtelt könnyel. - Igazából… nem nagy dolog…csak…csak lelkileg nem vagyok mostanság túl jól. - szipogta.
- De miért? - hajoltam közelebb hozzá aggodva. Egyszer sem vettem észre, vagy láttam rajta, hogy bármiféle baja lett volna.
- Szakítottunk a barátommal… - kezdte a mesélést. - Nagyon stresszes voltam, ennek köszönhetően az összes haveromat elmartam magam mellől, és…
Kérdőn néztem rá. Ez most mi? Én itt vagyok! Vagy talán én nem számítok barátnak?
- Nagyon sajnálom. - mondtam, de közben sikerült kérdőn is néznem rá, ennek következtében csak nagyokat pislogott.
- Te nem tudtad? - kérdezte.
- De, persze hogy tudtam. - sóhajtottam szomorúan.
Teljesen tisztában voltam vele, hogy “M” a saját neméhez vonzódik, és én nem is ezen akadtam fennt.
- Most mi van? - nézett rám szomorúan.
- Semmi… - mondtam durcásan. - Csak egyáltalán nem tartom igaznak, hogy elmartad az összes barátodat magad mellől…
- Jaj, Roni! - kiabált rám. - Ne csináld már!
Rosszul esett ez az egész. Az, hogy soha nem mutatta be a nekem a barátját, vagy úgy egyáltalán… egy ismerősét sem ismertem.
- Mit ne csináljak? - kérdeztem vissza idegesen.
“M” először csak tágra nyílt szemekkel bámult rám, majd hirtelen hanyattfeküdt az ágyon, és a hasát fogva szakadni kezdett a nevetéstől.
- Látnod kellett volna az arcodat! - röhögött. - Kábé mint egy harcra kész macska!
- Látom rögtön jobb a kedved. - puffogtam.
- Jaj Roni, kedves. - törölte le a szeméről a maradék könnyeket. - Te már régen fontosabb vagy, mint holmi barát. És a többiek is, a tánc csapatból.
- Aha. - mondtam, nem túl sok meggyőződéssel a hangomban. - De még mindig nem találtunk megoldást a problémádra. Azon kívül, hogy kicsit jobb kedved lett.
- Hmm… igazad van! Mondjuk, erre nem is lehet…
- Nagyon szeretted?
- Három évig voltunk együtt, szerinted?
- Nem szeretnél kipróbálni valami újat? - tértem rá a tervemre óvatosan.
- Attól függ. - mondta morcosan. - Mire gondolsz?
- Hát… talán hogy te legyél a domináns fél? - kérdeztem végül.
Először vágott egy grimaszt, majd pár másodpercen belül ragyogó mosoly ült ki az arcára.
- Roni, te egy zseni vagy! - kiáltotta, miközben négykézláb kúszott felém.
- Tudjuk. - vigyorogtam. - De miért is?
- Megpróbálom egy lánnyal! - rikoltotta vidáman.
- Mi van? - fagyott le a vigyor az arcomról. - De hát “M”, az nem úgy megy…
- Jó, jó, tudom. - nevetett. - Nem azt mondtam, hogy hozzájuk is fogok vonzódni. De már nem is emlékszem milyen régen randiztam lánnyal!
- Hát, értem. Én nem pont erre gondoltam…
De “M” csak tovább vigyorgott.
- És van már jelölted? - kérdeztem.
- Igen. - kuncogott.
- Ki?
- Hát te, Roni! - mosolygott rám magabiztosan.
Először fapofával bámultam rá, majd elkapott a hangos röhögés.
- Mi ilyen marha humoros?
- “M”, te bolond! - kacagtam. - Te ezt most komolyan gondoltad? Ott van a sok csinos, vékony lány… a szőke hajukkal, meg a nagy szempillájukkal!
- És mi van akkor, ha én téged szeretnélek próba-barátnőnek? Te tökéletes vagy, Roni! Alábecsülöd magad!
- Jó, benne vagyok… - sóhajtottam megadóan. - De smárolnunk ugye nem kell?
- Hát… - köhécselt a szája elé téve a kezét, vigyorogva. - Nem is tudom. A nővéredet és a legjobb haverodat könnyedén lesmároltad, ha jól hallottam…
- Na jó, most már elég lesz! - vágtam hozzá kuncogva a párnámat.
- Akkor? - nézett rám kérdőn.
- Benne vagyok, mehet. - mondtam karba tett kézzel.
- Csúcs. - mosolygott. - És az elsőt hova szeretnéd?
- Az első mit? - ugrottam egyet hátra, de mielőtt még bármit is mondhattam volna, “M” egy csókot nyomott a nyakamra.
- Ezt. - nézett a szemembe, miután elhajolt tőlem. - Hú, de ver a szíved!
Meg sem tudtam szólalni. Éreztem, hogy elvörösödök, miközben leültem az ágyamra.
- Akkor holnap találkozunk, kicsi Roni! - mosolygott rám féloldalasan, úgy, ahogy szokott, majd kiment az ajtón.
Nem tudom mennyi ideig ültem ott elvarázsolva. Már a nővérem is bejött, hogy megnézze élek-e még, mert már háromszor átkiabált a szobájából, de én egyszer sem válaszoltam.
Sztella egy szál törölközőben libbent be.
- Hallod Roni!? Mehetsz fürdeni!
De én csak bambultam, és vártam hogy csituljon a szívverésem.
Sztella beállt elém, és meglengette a karját az arcom előtt. - Hahó! Van itthon valaki? Szabad a fürdő!
- Megyek… - motyogtam, majd a fürdő felé vettem az irányt, Sztella pedig felhúzott orral, pislogva nézett utánam.
A forró fürdő roppant jól esett, de a csap csöpögésén kívül semmi sem törte meg a kínzó csendet, és a gondolatok csak úgy cikkáztak a fejemben.
Mi ez az egész? Eddig senkinek sem sikerült soha zavarba hoznia. Volt már pár kapcsolatom, akikkel azt hittem lesz valami, de még sosem voltam olyan hű de szerelmes hangulatban. Nem éreztem pillangókat a hasamban, pedig például Daniella nagyon is vonzó nőszemély volt. De dobálózhattam volna bárki mással is példaként, aki valaha is tetszett. Fiúkkal és lányokkal is egyaránt.
Tanácstalan voltam. Kisgyerekkorom óta oda meg vissza voltam “M”-ért, de belegondolni, hogy mától bizonytalan ideig én vagyok a “barátnője”… enyhén szólva furcsa volt.
Ott, a kádban ücsörögve kezdtem rájönni, hogy vesztettem. A nyakam lángolt, ott, ahol “M” megcsókolta.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.