Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5.rész

2015.03.20

Kedves naplószerű jegyzettömb!
Lebegek! Ha a mai napra gondolok, rögtön elkap a röhögés.
Az asztalon táncoltunk, én és “S”. Körülöttünk kb. harmincan voltak. Egyesek már teljesen kidőltek, míg a többiek tomboltak a zenére. “S” már hullarészeg volt.
- Figyelj tesó…most már elég lesz, jó? - pillantottam a kezében lévő újabb pezsgősüvegre.
- Jaj, hagyjál már! - kuncogott, majd hirtelen leszédült az asztalról.
“K”-ra pillantottam, aki látszólag éppen telefonált.
- Gyere, segíts már kivinni a levegőre!
Lopva rám pillantott, majd lerakta a telefont.
- Sajnálom, de ki kellett hívnom a rendőrséget! - közölte teljesen higgadtan.
- MI!? - ordítottam rá.
- Nézd, Roni…amit ti itt műveltek, az egyáltalán nem erkölcsös!
- Cseszd meg az erkölcsödet! - kiabáltam. - Végeztem veled!
Azzal fogtam magam, és villámgyorsan elpucoltam a helyről, az ájult “S”-el a karjaimban.
- Tudsz állni? - kérdeztem tőle, mikor kiértünk az utcára.
- Ühüm… - dünnyögte.
- Te tudod, hogy merre kell innen hazamenni?
- Arra… - mutatott az egyik irányba. - Vagy arra…fogalmam sincs! - vigyorgott.
- Nagyszerű! - bámultam nekikeseredetten az égre. - Ó,Istenem,Buddha,Allah…akárki! Küldj egy égi jelet,ami hazavezet!
A Duna rakpartjánál sétáltunk. Nem tartottunk sehová.
Március harmadika volt, az éjszaka pedig egyre kevésbé hűvösebb. Elkezdődött a tavasz.
Levettem a szövetkabátomat, és leterítettem a földre.
- Gyere, feküdj le! - mondtam “S”-nek, aki baljósan járkált körbe-körbe.
- Hugi…nagyon rosszul vagyok!
- Hát azt eltudom képzelni. - morogtam.
Hirtelen egy magas alakot láttam felénk közeledni.
Szőke haj, világos bőr, nagy, barna szemek. Összeállt a kép.
A közeledő alak nem volt más, mint “M”! Észrevett.
- Szia! - köszönt kedvesen, mosolyogva. - Minden rendben?
- Szia…hát, nem igazán. - vallottam be őszintén. - A nővérem kicsit többet ivott a kelleténél.
- Úgy látom nem sokáig marad benne, amit megivott! - mondta “M”, majd elővett egy ásványvizesüveget és elindult “S” felé.
Már itt éreztem, hogy készül valami.
De a fene gondolta volna, hogy “S” pont akkor hányja el magát, amikor álmaim netovábbja odaér hozzá!
Amikor észbekaptunk, már késő volt. Ami “S”-ből távozott, az mind “M” cipőjén landolt.
Hol “S”-re néztem, hol “M” összehányt cipőjére…miért büntet a sors?
Később:
Szerencsémre (Vagyis inkább a nővérem szerencséjére!) “M” nem háborodott fel, sőt, ott maradt velünk a parton. Iszogattunk, ”S” pedig a kabátomon feküdt.
- Ha tudnám hány szerelmet bír még el a rakpart… - kezdett énekelni “M”, én pedig folytattam:
- …most a kavicsok közé vinnélek magammal.
Összemosolyogtunk.
- Ha tudnám hány kép fér még bele a…
- Télbe! - rikoltott gyorsan közbe “S”, akiről azt hittük alszik.
- Tavaszbaaa! - kiabáltunk rá egyszerre felháborodottan.
- Van egy ötletem! - szólaltam meg, majd elővettem egy cetlit a zsebemből, amit még puskának használtam ezer éve. - Írj rá valamit! - nyújtottam át “M”-nek.
Alig gondolkodott valamicskét, máris írni kezdett egy szemceruzával, amit “S” táskájából csórtunk.
“ Rózétól ázott szerelmes szó
Meghalni nyáron csak veled lesz jó.” - olvasta fel.
Ez is a Rakpart című dal egyik sora volt, így én is abból idéztem:
“Játsszunk sohavégetnemérőset!”
Végül “S”-en volt a sor, aki ezt firkantotta a cetlire félkómásan: “ Minden srác,kinek titka lehettem,a sztorikat a rakpart írta helyettem.”
Végül mielőtt a borospalackba helyeztük volna a cetlit,”M” az egyik átköltött sort írta a cetli aljára, lezárásképpen.
“Palackba zárom a titkom, s lendületből a Dunába hajítom!
Arccal a mának
Kik hasonlítanak egymásra találnak! “
Végül ráhelyeztük a dugót a palackra.
- Hagy dobjam be én! - azzal már rohantam is előre.
- Vigyázz, nehogy belepottyanj, és elmerülj! - sietett utánam “M”.
- Ugyan már! - kacagtam. - Nekem a Dunában mindenhol leér a lábam…
Értetlenül,felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-…legfeljebb a fejem nem lóg ki… - fejeztem be a mondatot,mire mindketten nevetésben törtünk ki.
Amikor egy pillanatra nem figyeltem, “M” kikapta a kezemből a palackot, és a vízbe hajította. Hercegnősen megsértődve néztem rá.
- Nagyobbat dobok úgyis, mint te. - mondta vigyorogva, és én nem tudtam nem visszamosolyogni rá.
Sokkal később, otthon:
- Na milyen volt a buli? - érdeklődött lelkesen anyu,  ahogy beléptünk az ajtón.
Fehér koktélruhát viselt, és hosszú, szőke haját csavargatta, miközben ragyogóan mosolygott. Aztán meglátta milyen fejet vágok.
- Ó,mi történt drágáim? - kérdezte aggódva.
Anyu egyedül nevel engem és “S”-t , sőt néha “E”-t is, ami valljuk be, néha ráfér.
“E” éppen ekkor jött ki a konyhából,kezében egy chipses zacskóval.
- Hát szerintem “S” szívesebben számolna be róla! - mondtam megsemmisülve.
Miközben a nővérem a nappali díványán fekve ecsetelte a történteket, anyu és “M” alig bírták visszatartani a nevetést.
- Veronika még most is engem vádol, hogy direkt csináltam, pedig esküszöm nem tudtam visszatartani! - nézett bűnbánóan anyura.
- “Többé az sem érdekel, hogy ráhánytam az álomfiúdra…eleget ittam és mostmá’ bevagyok rúgva!” - énekelte torkaszakadtából “E” a Tankcsapda egyik általa átköltött számát, mire anyu már nem bírta visszatartani a nevetést.
- Köszi “E”, ez tényleg rendes tőled. - morogtam. - De nem igaz,hogy annyi eszed nem volt, hogy legalább elfordulj! - korholtam a nővéremet újra.
- Miért, talán neked eszedbe jutott volna olyan hirtelen ilyesmi? - védekezett “S” harciasan.
- “De én sem vagyok okosabb nálad
Miattad iszom te állat!” - folytatta tovább a gúnyolódást “E”, immáron egy Junkies számra…
Végül megbocsátottam a nővéremnek,és így utólag visszagondolva tök röhejes az egész.
Most megyek. “E” és “S” kitalálták,hogy menjünk el moziba.
Goodbye,drága jegyzettömb!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

;)

Ani-chan,2015.06.26 16:28

Legalább volt redbull a bulin??? :3
De most komolyan... hogy tudsz ilyeneket kitalálni. Alig bírom abba hagyni a röhögést.:D
"E" meg... hát én mindjárt meghalok.XD

Re: ;)

Ruzsfoltos cigaretta,2015.08.01 23:01

Köszike :D