Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.rész

2015.03.20

Drága naplószerű jegyzettömb!

Sajnálattal közlöm, hogy ma majdnem végzett velem egy női dezodor, de csak majdnem , szóval örüljél mer’ még sokszor fogunk “találkozni”.
Jelen pillanatban megöl az unalom. Összeszedtem néhány dolgot, amivel már sikerült szórakoztatnom magam az évek során, hátha hasznomra válik majd. Íme néhány közülük:
- Ha valaki megkér valamire, kérdezd meg tőle, hogy kér-e hozzá sült krumplit.
- Akárhányszor valaki társaságban ad neked pénzt, és valamelyik kíváncsi alak megkérdezi tőled, hogy mire kaptad a zsét, hajolj oda hozzá, és jól hallhatóan mondd ezt: Különleges szolgáltatásokért. (Remélem mindenki vágja, milyen szolgáltatásokról van itt szó.)
- Ne hasznalj ekezeteket.
- Az operában énekelj együtt a szereplőkkel. (Ez a best.)
- Amikor a pénz kijön bank automatából kezdj el kiabálni, hogy “Nyertem! Nyertem! Már harmadszor ezen a héten!”
- Lépj fel egy busz lépcsőjére, kösd be a cipődet, majd mondd, hogy: “Köszönöm szépen!” és menj el.
- Ha bliccelésen kap az ellenőr, és megkérdezi a neved, egy választásod van, függetlenül attól, hogy melyik nemhez tartozol. Ugyebár megfogja kérdezni a neved, amire te azt mondod, hogy Elek. Ha lány vagy, furcsán fog rád nézni, de most hagyjuk ezt. Visszafog kérdezni, hogy milyen Elek. Erre te benyögöd, hogy: “Sprint Elek!” és rohansz,ahogy csak bírsz, a hátsó ajtón át.
- Ha egy haverod bajban van, mert rátapadt az exe/egy alkoholista/ egy szadista, és ki kell húznod a bajból, tudok egy csodás módszert. Sétálj oda, és smárold le. Jó, oké, lehet hogyha veled egynemű, nem lesz gusztusod, de nyugasztaljon a tudat, hogy megmentetted.

A legutóbbit ma sütöttem el. El kéne mesélnem,hogy addig se unatkozzak? Hmm…

Korán reggel kiabálásra ébredtem.
- Nem igaz, hogy nem tudsz elkísérni egy nyamvadt műkörmözésre!
- Másnapos vagyok,ha nem tűnt volna fel. - dünnyögte “S”, majd visszafeküdt a kanapéra.
- Én meg az anyá.d, és azt csinálod amit kérek tőled! - próbált szigorúnak látszani, de inkább módszert váltott. - Már ha szeretnéd azt a méregdrága magassarkút, amit kinéztél magadnak..
- Jól van! - pattant fel a nővérem. - Akkor elmegyek veled az idióta plázába, az idióta kocsinkkal, az idióta műkörmözésedre!
- Hé, “S”, ne beszél így az idiót anyáddal! - mondtam kuncogva, miközben leszaladtam a lépcsőn. - Ha gondolod én elkísérlek.
- Megtennéd? - csillant fel anyu szeme hálásan.
Bólintottam, majd beültünk a kocsiba.
Odafele úton anyu elég érdekes dologgal hozakodott elő:
- Tudod min gondolkodtam?
- Na?
- Hogy meghívhatnád azt a bizonyos “M”- et hozzánk vacsorára…tudod a legutóbbi kínos incidens után illendő lenne. - mondta.
- Na az kizárt dolog! - dőltem hátra a BMW ülésén ijedten.
- Na de miért, kicsim? - nézett rám értetlenül, majd visszafordult, és az utat bámulta.
- Komolyan nem érted? - sóhajtottam. - Azok után, ami történt, még hívjam is át!?
- Hát, nem tudom. - fintorgott. - Szerintem jót tenne a kapcsolatotoknak.
- KAPCSOLATUNKNAK? - kaptam a szívemhez. - Anya, te mégis miről beszélsz?
- Baráti kapcsolatra gondoltam, te kis buta!
- Hát, nem hiszem, hogy ilyesminek lehetne nevezni ami köztem és közte van. - állapítottam meg. - A lányok, akikkel együtt lóg, mind agyonsminkelt plázamacskák.
- Mert te mi vagy? (Kösz, anyu.) Egyébként a szomszéd fűje mindig zöldebb…Fogadni mernék, hogy szebb vagy azoknál a lányoknál.
- Hát ja, talán azért zöldebb, mert a szomszéd nem lusta elindítani azt a nyomorult locsolórendszert. - mondtam.
Anyu nagyon csúnyán nézett rám. - Ez csak egy mondás…
- Jaaa, jóóóó. - mondtam elnyújtva.
Arra már nem figyeltem, amit anyu ezek után mondott, mert kit láttak másnapos szemeim a parkoló egyik sarkában egy csapat sráccal? Az egy és egyetlen nővéremet. Kinéztem az autó ablakán, a pillantása találkozott az enyémmel. Nem telt bele három másodpercbe, Facebook üzenetem érkezett.
- Nem szabad hogy anyu meglásson! Ki tudnál segíteni? - írta chaten.
- Persze, merről jöttél be? - válaszoltam röhögve.
- Jaj, Roni…Kérlek. - írta.

Erre nem válaszoltam semmit, csak megkértem anyut, hogy várjon meg a kocsiban, és kiszálltam.
Elindultam egyenesen “S” felé, majd berobbantam a tömegbe. Átkaroltam a derekát, majd megcsókoltam.
- Szia, drágám, hogy vagy? - kérdeztem rögtön, miután az ajkai elváltak az enyémtől.
Abban a társaságban senki sem tudta, hogy van egy húga, szóval pluszpont nekem. És pluszpont a tökéletes alakításomért.
Bárki bármit mond, megérdemelte azután, hogy átverte anyut, meg hát amúgy is…mire valók a testvérek, ha nem arra, hogy folyton szívassák egymást?

Kicsit később:

A pláza női mosdójában voltunk. “S” a száját mosta, már vagy fél órája, és még mindig lökte a hisztijét.
A nővérem hirtelen abbahagyta a mosakodást, és hozzám vágta a táskáját.
- MÉGIS MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? 
Elkerekedett szemekkel néztem rá. - Nyugi már. Az csak egy picike csók volt.
- De akkor is megcsókoltál! - visította. - Tudtam, hogy két kapura játszol, na de… Én azt hittem segíteni fogsz.
Hangosan felröhögtem.
- Hinni a templomban kell.
- Na oda te ezek után be ne merd tenni a lábad! - kiabált. - Te aljas kis szemét…
- Látnod kéne most az arcod! - mosolyogtam gonoszan.
Erre ő fogta magát, és előkapott egy dezodort a táskájából, és egyenesen az arcomba fújta!
- Mit művelsz, te idióta!? - ordítottam rá. Az egész vécé tőlem visszhangzott. - Asztmás vagyok, te barom állat!
Miután majdnem kinyírt, idegesen, vizes kézzel a hajába túrt, és úgy nézett ki, mint valami punk.
Bevallom, életem leggonoszabb húzása volt. De nem hagyhattam ki. Félreértés ne essék, semmit nem akarok a nővéremtől. Még belegondolni is rossz.
Végül is hamar megbocsátatott, mivel folyamatosan azzal hozakodtam elő, hogy ő meg lehányta a példaképemet. Kvittek voltunk.
Nos, nincs több mesélnivalóm kedves naplószerű jegyzettömb… légy jó.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.